Érdekességek
Sulaki - 2016-09-15
Tesla teleportált macskájától a Haris-bazári...
Leonardo da Vinci zseni volt. Az egész világ ismeri a reneszánsz talán legsokoldalúbb személyiségét, aki egyaránt volt kora talán legkiválóbb festője, mérnöke, írója, orvosa, tudósa, legizgalmasabb személyisége. Négyszáznégy esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Vinciből való Leonardóhoz hasonló lángelme szülessék (csaknem azonos szélességi körön!) a horvátországi Smiljanban: Nikola Tesla.
Száz megkérdezett fiatalból, öregből vajon hányan felelnének helyesen ma itthon a kérdésre: Ki volt Nikola Tesla? A múlt század közepén cseperedettek feltehetően emlékeznek az azonos nevű csehszlovák orsós-szalagos magnetofon-készülékre; a 80-as évek tanulóifjúsága már az SI mértékegység-rendszert tanulta, benne a mágneses indukció egységével, a teslával (T), a ma embere pedig a hőn vágyott elektromos személyautó márkáját tiszteli a Teslában, melynek legújabb modellje a 90 kilowattórás akkumulátorával akár a250 km óránkénti sebességet is eléri, és egy föltöltéssel520 kilométer megtételére képes…
Valamennyinek köze volt/van Nikola Teslához (1856–1943), miként a harminc évvel ezelőtt a nyugati (majd a magyar) mozikban megjelent „A légy” című science fiction horror filmhez (írta és rendezte: David Cronenberg). A film főszereplője, a tudós Seth Brundle (Jeff Goldblum briliáns alakításában). Teslát és A legyet a fantázia és a valóság (?), a teleportáció kapcsolja össze és teszi felejthetetlenné.
Alexander G. Thomas „Megszállottak – A Tesla-hadművelet” című minap megjelent kötetéből:
„…Már Colorado Springs óta dolgoztam egy titkos tervemen, a teleportáción. Rájöttem ugyanis, hogy nemcsak az elektromosság és a mágneses hullámok, hanem a részecskék is egymásbaalakíthatóak, amely lehetővé teszi szilárd testek vagy akár élőlények tetszőleges mozgatását a térben.
Igen ám, de rögtön a kezdetektől számos olyan problémával kellett szembenéznem, amellyel puszta műszaki felkészültséggel nem lehetett megbirkózni, mert az élő szervezetek sokszor egészen másképp reagálnak, mint a tárgyak...
Első kísérleti alanyom egy fekete macska, Molly lett. Ő, mondhatni, maga választotta sorsát, mivel coloradói laboratóriumunk megnyitását követően reggelente menetrendszerűen megjelent. és tejet követelt magának, majd ennek elfogyasztása után egyre mélyebbre merészkedett a cseppet sem veszélytelen hangárban.
Zúgtak körülötte a szikrák, csapkodtak a mesterséges villámok, amelyek néha át is szaladtak a testén, de őt ez nem zavarta, sorra fogdosta az egereket, amelyek a kinti zord időjárás elől az épületbe húzódtak, hogy a műszerek által kisugárzott meleg védelmét élvezzék
Molly lassan a barátunkká vált, így a legkevésbé sem félt, amikor a teleportáló berendezésbe helyeztük. Először csak a hodály egyik végéből a másikba próbáltuk teleportálni, ami azelőtt tárgyakkal már többször is gond nélkül sikerült...”
Nicola Tesla kísérlete Mollyval (is) sikerült, ráadásul úgy, hogy megkettőzte a macskát, majd a további teleportációk során csaknem ötszázad állított elő Mollyból – 1899-ben!
Alexander G. Thomas, azaz – miként a könyvét, ezt a letehetetlen, a valóságot és az idősíkokat mesteri rafinériával változtató, tehát az olvasó figyelmét fölajzott állapotban tartó szerző – Matuscsák Tamás (derült ki valódi neve a Noran Kiadó író–olvasó találkozóján) első könyvéről, ám nem első irodalmi alkotásáról van szó. Ő fordította Rob Becker Caveman című művét, amely sok év óta nagy sikerrel fut a Centrál Színház Kisszínpadán. „Írtam könyveket, színdarabokat, de egyelőre a laptopom őrzi őket – mondta a Tesla-kötet bemutatóján. – Szerencsém volt: rátaláltam néhány olyan elemre, amely összekötötte a fantáziámat a valós tényekkel. A Tesla-hadművelet 85–90 százaléka a valóságon, a tényeken alapuló életrajz, a többi olyan fikció, mintha a „féreglyukon” ugranánk át az egyik dimenzióból a másikba. Ezeket már csak úgy kell összefűzni, hogy végül érdekes, izgalmas történet kerekedjék belőle...”
„Hatvannégy könyvet találtam, amit Tesláról írtak – mondta el a pesti Örkény könyvesbolt eladóterében tartott kamara-bemutatóján szorongó közönségnek. – Ötöt alaposan elolvastam, és persze a többibe is belenéztem. Mindebből arra a következtetésre jutottam, hogy ha csak a tényeket vesszük és rakjuk egymás mellé, az kevés. Teslának ugyanis elképesztően változatos, fordulatos élete volt, és ez hihetetlenebb annál, mint amit az írói fantázia kitalálhat. Fordítva, azaz a tényektől elrugaszkodva meg egyáltalán nem működik a mese. Ezért inkább kiemeltem és összekötöttem egymással az életrajzi elemeket, mert annyi minden történt Teslával, hogy már-már hihetetlen.
Ami egyébként a fantázia, a fantáziám szüleménye, az rögtön kiderül a könyv olvasása közben, de amikor például 1917. július 4-éről van szó, arról a napról, amikor fölrobbantották Tesla – tömegében – legnagyobb alkotását, a vezeték nélküli adatátvitelre szolgáló Long Island-i Wardenclyffe-tornyot, a valóság mindennél előbbre való.”
Teslának (miért éppen neki ne lennének?) bőven vannak magyar vonatkozásai is. Nem fantázia szülte kitalációk: 1881–82-ben Budapesten dolgozott Puskás Tivadar telefonközpontjának főmérnökeként. A horvát zseni megfordulhatott a belvárosi Haris-bazárban is. Szeretett a kor divatja szerint elegánsan öltözni, pedáns, szigorú napirend szerint élő, mindig ápolt úriember volt. Miután családjában hagyomány volt az ortodox papi hivatás, maga is vallásos emberként, Pesten is rendszeresen járt templomba, a Szerb utcába. Viszonylag kis területen mozgott, miután a Puskás-féle telefonközpontot a mai Hild tér egyik épületében rendezték be. Tesla tehát biztosan eljárt a a Haris-bazár előtt, sőt, bizonnyal vásárolt is az ottani fényes áruházban…
Budapest sokszor megjelenik nem pusztán a hiteles életrajzában, hanem Thomas/Matuscsák regényében is, ráadásul egy sor, hihetetlen idősíkban, köszönhetően Tesla ön-teleportációjának. Különösen izgalmasak, fordulatosak a II. világháború budapesti történései, amelyekben egész sor olyan személy szerepel, akit könnyen fölismer az olvasó.
New York, Murmanszk, Csömör, Kistarcsa, Bécs, Las Vegas, Isztambul, Afganisztán… ugyancsak helyszínek, miközben a főhős ontja a találmányait. A többfázisú váltakozóáramú motort és generátort, a termomágneses motort, a nagyfrekvenciás váltakozóáramú generátort, az ózonfejlesztő generátort, az automatikus szabályozású ívfénylámpát, a távirányítót, a reaktív motorok működési elvét, a helyből induló repülőgépet, a rádiót, a váltakozó áramot, a koncentrált napenergia-erőművet, megépítette máig technikai csodának számító Niagara-erőművet…
Mégsem kapott Nobel-díjat. Nagy barátja volt viszont a galamboknak: New York-i szállodai szobájának ablakpárkányán etette hosszú éveken át Athost, Porthost és Aramist. Közben a szemközti épület egyik ablaka mögül az FBI egyik vezető ügynöke éjjel-nappal figyelte a különleges öregurat, aki látszólagos visszavonultságában is sorra alkotta zseniális találmányait. Fejben, emlékezetből. Amikor elkészült egy-egy művével, akkor zöld ceruzával leírta, lerajzolta, magyarázatokkal látta el. Vajon megvan-e mind?
Matuscsák Tamás, az eredetileg fogszakorvos, majd pénzügyi és idegenforgalmi szakember, Budapest, Dég, Monte Carlo, Bécs után újra Budapest lakója, egy kérdésre válaszolva elmondta: van műveinek előolvasója is. Kitűnő barátja, Koltay Lajos filmrendező (felhívás keringőre, azaz Tesla-film forgatására?), és persze most a kötet szerkesztője, Darvasi Ferenc.
E sorok aláírója végezetül szerette volna megtudni, hogy – miután korántsem mondott el mindent Alexander G. Thomas a főhőséről, Nikola Tesláról ebben a könyvben – lesz-e folytatása. „Tekintettel arra, hogy egy kivételes személyiség, egy zseni elképesztően gazdag életútjáról van szó, a gazdag ismeretanyag – és persze a fantázia – a folytatásra sarkall. A jövő tavaszra várható a második kötet, amelynek fő szála korunkban játszódik (elvégre teleportált személyről van szó!), a címe: Mechanikus oázis.”
A távolabbi tervéről ekként nyilatkozott: „Fordítást már elkövettem: «Huth Péter A nyughatatlan ember / Aki Auschwitz poklából a legmagasabb csúcsokig jutott» című könyvén dolgozván ismerkedtem meg alaposan a regény, pontosabban az életrajzi regény műfajával. Így aztán belekezdtem egy Rejtő Jenő-életrajzba, amelyhez nagyszerű alapanyagot kínál «Az ellopott tragédia» című Rejtő-emlékkötet, köszönhetően a Fővárosi Levéltár munkatársainak, Thuróczy Gergellyel az élen. Rejtő Jenő alakja legalább olyan egyedi, mint Tesláé. Ráadásul, milyen a sors, néhány nap különbséggel hunyt el a két géniusz. Rejtő munkaszolgálatosként megfagyott a Don-kanyarban, fele annyit élt, mint Tesla…”
Szerző: Kulcsár László
Száz megkérdezett fiatalból, öregből vajon hányan felelnének helyesen ma itthon a kérdésre: Ki volt Nikola Tesla? A múlt század közepén cseperedettek feltehetően emlékeznek az azonos nevű csehszlovák orsós-szalagos magnetofon-készülékre; a 80-as évek tanulóifjúsága már az SI mértékegység-rendszert tanulta, benne a mágneses indukció egységével, a teslával (T), a ma embere pedig a hőn vágyott elektromos személyautó márkáját tiszteli a Teslában, melynek legújabb modellje a 90 kilowattórás akkumulátorával akár a250 km óránkénti sebességet is eléri, és egy föltöltéssel520 kilométer megtételére képes…Valamennyinek köze volt/van Nikola Teslához (1856–1943), miként a harminc évvel ezelőtt a nyugati (majd a magyar) mozikban megjelent „A légy” című science fiction horror filmhez (írta és rendezte: David Cronenberg). A film főszereplője, a tudós Seth Brundle (Jeff Goldblum briliáns alakításában). Teslát és A legyet a fantázia és a valóság (?), a teleportáció kapcsolja össze és teszi felejthetetlenné.
Alexander G. Thomas „Megszállottak – A Tesla-hadművelet” című minap megjelent kötetéből:
„…Már Colorado Springs óta dolgoztam egy titkos tervemen, a teleportáción. Rájöttem ugyanis, hogy nemcsak az elektromosság és a mágneses hullámok, hanem a részecskék is egymásbaalakíthatóak, amely lehetővé teszi szilárd testek vagy akár élőlények tetszőleges mozgatását a térben.
Igen ám, de rögtön a kezdetektől számos olyan problémával kellett szembenéznem, amellyel puszta műszaki felkészültséggel nem lehetett megbirkózni, mert az élő szervezetek sokszor egészen másképp reagálnak, mint a tárgyak...
Első kísérleti alanyom egy fekete macska, Molly lett. Ő, mondhatni, maga választotta sorsát, mivel coloradói laboratóriumunk megnyitását követően reggelente menetrendszerűen megjelent. és tejet követelt magának, majd ennek elfogyasztása után egyre mélyebbre merészkedett a cseppet sem veszélytelen hangárban.
Zúgtak körülötte a szikrák, csapkodtak a mesterséges villámok, amelyek néha át is szaladtak a testén, de őt ez nem zavarta, sorra fogdosta az egereket, amelyek a kinti zord időjárás elől az épületbe húzódtak, hogy a műszerek által kisugárzott meleg védelmét élvezzék
Molly lassan a barátunkká vált, így a legkevésbé sem félt, amikor a teleportáló berendezésbe helyeztük. Először csak a hodály egyik végéből a másikba próbáltuk teleportálni, ami azelőtt tárgyakkal már többször is gond nélkül sikerült...”
Nicola Tesla kísérlete Mollyval (is) sikerült, ráadásul úgy, hogy megkettőzte a macskát, majd a további teleportációk során csaknem ötszázad állított elő Mollyból – 1899-ben!
Alexander G. Thomas, azaz – miként a könyvét, ezt a letehetetlen, a valóságot és az idősíkokat mesteri rafinériával változtató, tehát az olvasó figyelmét fölajzott állapotban tartó szerző – Matuscsák Tamás (derült ki valódi neve a Noran Kiadó író–olvasó találkozóján) első könyvéről, ám nem első irodalmi alkotásáról van szó. Ő fordította Rob Becker Caveman című művét, amely sok év óta nagy sikerrel fut a Centrál Színház Kisszínpadán. „Írtam könyveket, színdarabokat, de egyelőre a laptopom őrzi őket – mondta a Tesla-kötet bemutatóján. – Szerencsém volt: rátaláltam néhány olyan elemre, amely összekötötte a fantáziámat a valós tényekkel. A Tesla-hadművelet 85–90 százaléka a valóságon, a tényeken alapuló életrajz, a többi olyan fikció, mintha a „féreglyukon” ugranánk át az egyik dimenzióból a másikba. Ezeket már csak úgy kell összefűzni, hogy végül érdekes, izgalmas történet kerekedjék belőle...”„Hatvannégy könyvet találtam, amit Tesláról írtak – mondta el a pesti Örkény könyvesbolt eladóterében tartott kamara-bemutatóján szorongó közönségnek. – Ötöt alaposan elolvastam, és persze a többibe is belenéztem. Mindebből arra a következtetésre jutottam, hogy ha csak a tényeket vesszük és rakjuk egymás mellé, az kevés. Teslának ugyanis elképesztően változatos, fordulatos élete volt, és ez hihetetlenebb annál, mint amit az írói fantázia kitalálhat. Fordítva, azaz a tényektől elrugaszkodva meg egyáltalán nem működik a mese. Ezért inkább kiemeltem és összekötöttem egymással az életrajzi elemeket, mert annyi minden történt Teslával, hogy már-már hihetetlen.
Ami egyébként a fantázia, a fantáziám szüleménye, az rögtön kiderül a könyv olvasása közben, de amikor például 1917. július 4-éről van szó, arról a napról, amikor fölrobbantották Tesla – tömegében – legnagyobb alkotását, a vezeték nélküli adatátvitelre szolgáló Long Island-i Wardenclyffe-tornyot, a valóság mindennél előbbre való.”
Teslának (miért éppen neki ne lennének?) bőven vannak magyar vonatkozásai is. Nem fantázia szülte kitalációk: 1881–82-ben Budapesten dolgozott Puskás Tivadar telefonközpontjának főmérnökeként. A horvát zseni megfordulhatott a belvárosi Haris-bazárban is. Szeretett a kor divatja szerint elegánsan öltözni, pedáns, szigorú napirend szerint élő, mindig ápolt úriember volt. Miután családjában hagyomány volt az ortodox papi hivatás, maga is vallásos emberként, Pesten is rendszeresen járt templomba, a Szerb utcába. Viszonylag kis területen mozgott, miután a Puskás-féle telefonközpontot a mai Hild tér egyik épületében rendezték be. Tesla tehát biztosan eljárt a a Haris-bazár előtt, sőt, bizonnyal vásárolt is az ottani fényes áruházban…
Budapest sokszor megjelenik nem pusztán a hiteles életrajzában, hanem Thomas/Matuscsák regényében is, ráadásul egy sor, hihetetlen idősíkban, köszönhetően Tesla ön-teleportációjának. Különösen izgalmasak, fordulatosak a II. világháború budapesti történései, amelyekben egész sor olyan személy szerepel, akit könnyen fölismer az olvasó.
New York, Murmanszk, Csömör, Kistarcsa, Bécs, Las Vegas, Isztambul, Afganisztán… ugyancsak helyszínek, miközben a főhős ontja a találmányait. A többfázisú váltakozóáramú motort és generátort, a termomágneses motort, a nagyfrekvenciás váltakozóáramú generátort, az ózonfejlesztő generátort, az automatikus szabályozású ívfénylámpát, a távirányítót, a reaktív motorok működési elvét, a helyből induló repülőgépet, a rádiót, a váltakozó áramot, a koncentrált napenergia-erőművet, megépítette máig technikai csodának számító Niagara-erőművet…
Mégsem kapott Nobel-díjat. Nagy barátja volt viszont a galamboknak: New York-i szállodai szobájának ablakpárkányán etette hosszú éveken át Athost, Porthost és Aramist. Közben a szemközti épület egyik ablaka mögül az FBI egyik vezető ügynöke éjjel-nappal figyelte a különleges öregurat, aki látszólagos visszavonultságában is sorra alkotta zseniális találmányait. Fejben, emlékezetből. Amikor elkészült egy-egy művével, akkor zöld ceruzával leírta, lerajzolta, magyarázatokkal látta el. Vajon megvan-e mind?
Matuscsák Tamás, az eredetileg fogszakorvos, majd pénzügyi és idegenforgalmi szakember, Budapest, Dég, Monte Carlo, Bécs után újra Budapest lakója, egy kérdésre válaszolva elmondta: van műveinek előolvasója is. Kitűnő barátja, Koltay Lajos filmrendező (felhívás keringőre, azaz Tesla-film forgatására?), és persze most a kötet szerkesztője, Darvasi Ferenc.
E sorok aláírója végezetül szerette volna megtudni, hogy – miután korántsem mondott el mindent Alexander G. Thomas a főhőséről, Nikola Tesláról ebben a könyvben – lesz-e folytatása. „Tekintettel arra, hogy egy kivételes személyiség, egy zseni elképesztően gazdag életútjáról van szó, a gazdag ismeretanyag – és persze a fantázia – a folytatásra sarkall. A jövő tavaszra várható a második kötet, amelynek fő szála korunkban játszódik (elvégre teleportált személyről van szó!), a címe: Mechanikus oázis.”
A távolabbi tervéről ekként nyilatkozott: „Fordítást már elkövettem: «Huth Péter A nyughatatlan ember / Aki Auschwitz poklából a legmagasabb csúcsokig jutott» című könyvén dolgozván ismerkedtem meg alaposan a regény, pontosabban az életrajzi regény műfajával. Így aztán belekezdtem egy Rejtő Jenő-életrajzba, amelyhez nagyszerű alapanyagot kínál «Az ellopott tragédia» című Rejtő-emlékkötet, köszönhetően a Fővárosi Levéltár munkatársainak, Thuróczy Gergellyel az élen. Rejtő Jenő alakja legalább olyan egyedi, mint Tesláé. Ráadásul, milyen a sors, néhány nap különbséggel hunyt el a két géniusz. Rejtő munkaszolgálatosként megfagyott a Don-kanyarban, fele annyit élt, mint Tesla…”
Szerző: Kulcsár László
