Miután itthon először mi adtunk hírt a Nikon projektoros kompaktjáról és be is igazolódott az értesülésünk, nemrég elkértük, hogy kipróbáljuk, mire képes ma egy ilyen kicsi projektor és egy fényképezőgép együtt.
Hát, igen! A bevezetőben tapasztalható szkepticizmus nem véletlen. Aki már látott 10 m-nél közelebbről bármilyen kivetítőt, legyen az egy egyszerü diavetítő (idősebb korosztály), írásvetítő (általános iskolát végzettek), vagy modern projektor (aki megteheti), az első, ami szembetünik, az a megszokottnál jóval erősebb fénycsóva, ami a képet vetíti. Az már mindjárt látszik, hogy nem egy zseblámpa fénye "csinálja meg" a képet, hanem valami sokkal erősebb izzó. Ha meg valaki ráadásul közelebbről is megnéz egy ilyen szerkezetet, mindegyikre ráírták még a gyárban, hogy "Ne nézz a fénybe, mert az erős és sérülhet a látásod!" Szóval ezt még a gyártók is komolyan veszik és nem az amerikai nép butasága és pénzéhes ügyvédjeik miatt figyelmeztetnek (mint annyi más esetben, pl. amikor a mikróra ráírják, hogy háziállat szárítására nem alkalmas), hanem mert tényleg komoly galibát okozhat az erős fénysugár a szemben.
A másik problémás dolog a felület, amin a kép létrejön, azaz a vetítővászon. Ezen is látszik, hogy nem egy tiszta lepedő a szekrényből elővéve (legalábbis ideális esetben), hanem egy kifejezetten erre a célra gyártott (és elég drága) fényvisszaverő felület, ami sokkal élvezhetőbbé teszi a rávetített képet.[%IMAGE=11865%]
Ezzel a kicsit hosszúra nyúlt bevezetővel csupán azt próbáltuk érzékeltetni, hogy vetített képet létrehozni nem egyszerü dolog, főleg, ha fontos a képminőség. Márpedig fényképek esetében ez az egyik legfontosabb jellemző, sokkal fontosabb, mint filmeknél. Emiatt mindig is kíváncsian figyeltük az egyre kisebbedő projektor-verziókat, amelyek már 2-3 éve is gyufaskatulya méretben léteztek. A Nikon világelső megoldása tehát annyira nem is világelső, mert csak összerakott két, már régóta létező technikát: a fényképezőgépet és a kivetítőt. Az sem véletlen, hogy korábban ez nem jutott eszükbe, mint ahogy más gyártóknak sem, mert annyira azért nem eredményez korszakalkotó újdonságot a fényképezés történetében – hogy finomak legyünk.
Tulajdonképpen ezzel az elméleti eszmefuttatással már meg is találtuk a Nikon S1000pj egyik lehetséges gyengeségét: a vetített kép minősége egyszerüen fizikai törvényekből adódóan nem lehet jó minőségü.
Akkor meg mire jó ez a fényképezőgép?

Külcsín

Lassan már a görög mitológia összes tagjának adunk jelképesen egy fényképezőgépet, ez a középső optikája miatt erősen emlékeztet a Küklopsz-fejre. Igaz, a Küklopsz fején középen egy szem található, nem egy kivetítő, de ez most jelen esetben mellékes, a formai hasonlóság viszont megvan![%IMAGE=11866%]
Külalak, forma szempontjából nincs semmi különleges: egy szokványos kompakt fényképezőgép, csak éppen a fém előlap közepén, a mini alatt egy kis ablak figyel, ami nevezetesen a kivetítő frontlencséjét rejti. Mellette a jobb felső sarokban található az objektív fix frontlencséje (az 5-szörös zoom a gépben kapott helyet), egy kis elcsúszó fedél alatt. Szerény véleményünk szerint a kivetítő nyílása is kaphatott volna egy ilyen kis fedelet, már csak azért is, mert azt nyilván sokszor kevesebbet használjuk, mint az objektívet. De csak egy üveg(müanyag?)lap védi, ami így elég könnyen koszolódhat, s ez a vetítés minőségét nyilván (tovább) rontja.
A váz tetején is csak annyi az eltérő a megszokottól )ki/bekapcsoló és az exponálógomb a zoomgyürüvel), ami a projektor miatt szükséges: a kivetítő ki/bekapcsoló gombja és a gyújtótávolságot, azaz az élességet szabályozó csúszka került még beépítésre.
A hátlapon, a 6,8 cm-es (2,7") átlójú mellett a szokásos kezelőgombok találhatóak (gyorsállító 5 állású, automata, lejátszás, menü és kuka), alul a kártya/akku fedele mellet egy müanyag állványmenet kaptak helyet. Az egy szem csatlakozó, egy a felső sarokban oldalt, az exponálógomb alatt kapott helyet egy kis müanyag fedél alatt.
Összességében szépen megépített szerkezetről van szó, ami külalakjában nem mutat semmi különlegeset, s csak a váz a hasonló kompaktokénál kicsit kövérebb kialakítása és nagyobb súlya jelzi (a már említett frontoldali nyíláson kívül), hogy azoknál valamivel többet tud ez a modell.

Belbecs

Belbecs

Gyakorlatilag a fényképezőgép egy leegyszerüsített menüvel ellátott középkategóriás kompakt kiegészítve a projektor funkcióval. A középkategóriát inkább a müszaki jellemzők képviselik: 12,1 felbontás, 5-szörös optikai zoomobjektív (kisfilmen 28-140 mm, ami elég jó nagylátószöget jelent), optikai és rázkódásvédelem. De a szolgáltatási oldal is hozza a ma elvártakat: a Nikon Intelligens portré rendszere (mosoly- és arcfelismeréssel, pislogás-szürővel, bőrjavítással), témakövető élességállítás, automatikus programválasztó (a motívumprogramok közül a megfelelőt választja), D-Lighting (árnyékos és túlexponált képrészek szoftveres javítása), makro mód (3 cm), automatikus fehéregyensúly (manuálisan is állítható 5 fokozat és egy adat mérhető). Az érzékenység 80-6400 terjedelemben állítható, de a legérzékenyebb két fokozat (ISO 3200 és 6400) már csak 3 (2048x1536 pixel) felbontásban érhető el.
Persze videót is rögzít max. 640x48 pixelméretben, használata nélkül.
Nagyjából ennyi tudásra, képességre számíthatunk az S1000pj esetében. A legérdekesebb, a kivetítő funkció leírását szándékosan a végére hagytuk. Mint azt már a cikk elején kifejtettük, ez a funkció nem valósulhat meg tökéletesen bizonyos fizikai, müszaki feltételek hiányban. A fényképezőgép esetében ez azt jelenti, hogy a viszonylag kis fényerő és kis kivetítő-rendszer méret nem eredményez egyáltalán a normál projektorokkal versenyképes képet. De ezt nem is vártuk el, úgyhogy ezen a téren nincs csalódás. A projektor kezelése egyszerü: a gép tetején kell bekapcsolni és a már említett csúszkával lehet az élességet állítani. A vetített felülettől való távolságtól függően lehet a képátmérőt állítani, ami így a gyár szerint minimum 13 cm lehet, maximum 1 méter. Valóságban ez a maximum természetesen nagyobb lehet, de ez a képminőség rovására megy. Egy jól elsötétített szobában fehér felületre vetítve a kép élvezhetőnek mondható, ami jelen esetben azt jelenti, hogy felismerni a kép részleteit, színeit. Legfeljebb 10 fényességgel, 1 órán át lehet vetíteni, felbontással. Egy kis távirányító is van a csomagban, amivel a vetítést tudjuk vezérelni, valamint egy dokk is a vetítéshez. A képet viszont nem lehet forgatni, így kénytelenek vagyunk a fényképezőgépet, ha álló formátumú kép után fekvő következik. Ez a hiányosság eléggé megkérdőjelezi a távirányító létjogosultságát.[%IMAGE=11867%]
Komoly képreprodukcióra nem alkalmas a készülék, de nyilván nem is erre szánták. Így legfeljebb a barátoknak, családtagoknak lehet megmutatni vele a legújabb partifotókat, vagy szülinapi felvételeket a (félig) elsötétített szobában. Valószínüleg a modell sikerességétől függően fejleszt(het)ik tovább, így később akár már mozgóképet is lehet nézni, vagy a képet is el lehet fordítani.
A teszt során a képminőséggel gondjaink voltak. Gyakorlatilag ISO 80-400 érzékenységi tartományban lehetett élvezhető képeket készíteni, de már itt is látható volt némi zajosodás, ami manapság már nem megszokott. A színek visszaadása sem volt tökéletesnek nevezhető. A különböző funkciók jól müködtek, de például nem találtunk vörösszem-effektust kompenzáló menüpontot, miközben más képjavító eljárással felvértezték a modellt.
A projektor funkció tényleg csak a képek jelentéstartalmának visszaadására alkalmas, a színek csak jelképesen értelmezhetők (ez függ természetesen a vetített felület milyenségétől is). A vártnál nagyobb fényességgel bíró vetített kép azonban így is csak elsötétített helyiségben élvezhető igazán. A vetítési funkciók egyszerüsége/hiánya pedig kényelmetlenné teszi a képsorozatok nézését.

Összefoglalás

Összefoglalás

A Nikon Coolpix S1000pj digitális kompakt fényképezőgép egy kivetítővel kiegészített egyszerü alapmodellnek tekinthető a kompakt fényképezőgépek között.  Mivel a képminősége nem hozza a ma elvárhatót, a projektor funkció tudná javítani az összképet, de ez sem tökéletes. A szolgáltatásaiban megtalálhatók mindazok, amikre szükség lehet egy hétköznapi szituáció megörökítéséhez, s ez kiegészítve a nem tökéletes képminőséggel és a kivetítővel, a végeredmény gyakorlatilag nem alkalmas másra, mint bulik, események fényképezgetésére (de azt is csak nappal, mert a kis vakuja és az érzékenyebb tartományok rossz képminősége nem igazán engedi a sötétebb viszonyokat). Ezután a kész fotók visszanézésére bárhol bevethető, ahol mondjuk 4-nél több (mert ennél többen már nem férnek az LCD elé) néző szeretné egyszerre élvezni az elkészült képeket, és ahol nincs erre alkalmas monitor vagy tévé. Viszont van falfelület és sötét. Szóval olyan házakban jön jól, ahol már van fal (és redőny), de még nincs meg a manapság szokásos szórakoztató elektronikai lefedettség. Húúú, hol van ilyen? Ráadásul ezért az élményért ma legalább 100 000 Ft-ot kell fizetnünk. [%IMAGE=11865%]
Kérdés az, hogy tényleg erre van szükségünk és ilyen drágán?

Prikkel Mika

[%ITALIC%][%BOLD%]Specifikációk:

Nikon Coolpix S1000pj kompakt digitális fényképezőgép[%BOLD%]

Kategória: kompakt digitális
Képszenzor: CCD, 12,1 MP effektív
Objektív: f/3,9–f/5,8
Záridő: 1-1/4000 s,
Zoom: 5x optikai, 4x digitális
Érzékenység: 80-6400 ISO (ISO 3200, 6400 csak 3 MP)
Vaku kulcsszám: 8
Video: van
Memória: 36 belső, SD/SDHC külső
Kereső: 6,84 cm
Méret: 99,5x62,5x23 mm
Súly: 155 g (akku és memóriakártya nélkül)
Ára: 100-110 000 Ft.

A készüléket a Nikon Magyarország Kft-től kaptuk tesztelésre, köszönjük![%ITALIC%]