Lap tetejére
Hirek Tesztek RSS facebook
IT-Extreme hírportál
Érdekességek
Prikkel_Mika - 2009-08-27

Alig egy hónapja lehet kapni a boltokban, azóta Európa legjobbjának választották, és már meg is kaparintottuk egy kis próbajátékra az Olympus újabb kategóriateremtő fényképezőgépét.

profi képek, kreatív funkciók, kis méret.
9.7 pont
9.6 pont
9.8 pont
9.7 pont
összpontszám: 9.7 pont
néha nehézkes élességállítás, átnézeti kereső hiánya.



Igaz, a Panasonic már korábban piacra dobta a maga[%A=/index.php?q=tesztek/367%] variánsait[%A%], de az egy éve bejelentett Mikro Négyharmad rendszer első igazi képviselőjének az Olympus E-P1, azaz a Pen fényképezőgép számít. Nem csak azért, mert az Olympus a rendszer szülőanyja, hanem azért is, mert ezzel a Pen fényképezőgép-sorozat született újjá digitális formában. A Pen megfelel a Mikro Négyharmad rendszer tervezői eredeti szándékának: egy könnyü, kicsi, azaz kompakt fényképezőgép tükörreflexes képminőséggel.
Mint korábbi [%A=/index.php?q=tesztek/402/stat%]cikkünkben[%A%] már írtuk, éppen 50 éve, 1959-ben született meg az első Pen fényképezőgép. Érdemes a cikkbe belenézni, egyből látszik a Pen lényege. S ez nem változott azóta, sőt a digitális változatban talán még hangsúlyosabb. Míg az első filmes Penek inkább a hordozhatóságra és az egyszerü kezelésre helyezték a hangsúlyt, és a képminőség csak a későbbi modellekben vált ugyanilyen fontossá (cserélhető, jó minőségü objektívek, stb.) addig a digitális változat mindjárt belead apait-anyait minden területen.

Külcsín

Igazi retro, ebben az esetben nyilván nagyon is szándékosan. De ezzel semmi baj sincs, nagyon jól áll a fényképezőgépnek! Hogy a mérnököknek könnyü dolguk volt-e vagy sem, azt ki-ki döntse el maga: egy fél évszázados külsőt és belsőt kellett  teljesen aktualizálni, hogy azért a lényeg, a lélek ne vesszen el. Ráadásul mindezt úgy, hogy a régi változatot olyan vásárlóknak kell megidézni, akik nagy valószínüséggel nem láttak "élőben" egy példányt sem.[%IMAGE=10973%]
A modern változat messziről, hunyorogva nézve hasonlít az elődjeire: a főbb formaelemek megmaradtak, miközben némelyik más funkciót kapott (filmvisszatekerő tárcsa helyén módválasztó-tárcsa), némelyik teljesen eltünt (átnézeti kereső). A tervezők egyértelmüvé tették a formai párhuzamot a régi és az új Pen között, de ügyesen olvasztották be a mai kor igényeit is. A vakupapucs például nem volt egyetlen régebbi Pennek sem tartozéka, most meg szépen a váz tetején "csücsül". Ez a tipikusan a profibb, tükörreflexes kamerákra jellemző kiegészítő így sokkal használhatóbbá teszi a vázat és több régi funkciót is alkalmazhatóvá tesz. [%IMAGE=10975%]A sínbe ugyanis a vakun kívül optikai kereső is helyezhető, ami ugyan nem olcsó, de egyszerü megoldás a problémára. Mindkét kiegészítő kifejezetten ehhez a típushoz tervezett eszköz (és sajnos külön kell megvásárolni őket). A
vaku
2
AAA akkuval
müködik, fém burkolatot kapott, és rendszervakuként használható – 14-es kulcsszámmal és TTL-vezérléssel. A kereső 17 mm-es gyújtótávolsággal rendelkezik (M.ZUIKO DIGITAL 17mm 1:2.8 Pancake fix fókuszú objektívhez dedikált) és többrétegü tükröződésgátló bevonatot kapott, akárcsak egy objektív frontlencséje. Ha már a kiegészítőknél tartunk, érdemes megemlíteni a két objektív adaptert is: az egyik a régebbi, OM objektívek, míg a másik az újabb, NégyHarmad szabványos objektívek csatlakoztatását teszi lehetővé, jelentősen kibővítve ezáltal a váz felhasználási lehetőségeit. Persze kifejezetten ehhez a vázhoz is kapható már objektív, méghozzá kétféle: a már említett M.Zuiko Digital 17 mm 1:2,8 Pancake és az
ED
14-42 mm 1:3,5-5,6 zoom. Minden kiegészítő a vázhoz illő retro külsőt kapott.[%IMAGE=10974%]
A gép elején csak az objektív és annak retesze, valamint a bőr(hatású)borítással ellátott markolat látható, néhány kicsi szenzor társaságában. A tetején a már említett módválasztó-tárcsa, a vakupapucs, az exponáló és expozíciókorrekció gombjai találhatók. Oldalt, egy kis kinyitható fedél alatt vannak a csatlakozók, míg hátul a nagy, 7,6 cm-es (3")
LCD
mellett korrekciós, képlejátszó, kuka, Menü, Info és Egyedi beállítás gombok mellett a funkciótárcsa (melynek gyürü alakú tárcsája nem csak a négy oldali lenyomást érzékeli, hanem  forgatható is), valamint a jobb felső sarokban hüvelykujjal kezelhető, recézett beállító henger található. Ez egy érdekes és nagyon eltalált megoldás, ugyanis a nagyobb "ujjraeső" felülete miatt jobban kezelhető, mint egy megszokott, egyszerü tárcsa.[%IMAGE=10976%] A váz alján pedig a fém állványmenet mellett az akku és az SD-memóriakártya közös nyílása található egy közös (és sajnos kicsit könnyen nyitható) fedél alatt.
Összességében elmondható, hogy külsőleg nagyon jól sikerült a fényképezőgép kialakítása, az új kategória "nyitógépéhez" méltó igazi különlegesség lett, miközben az elődök formaiságát is megidézi. A fém burkolat kitünő védelmet és esztétikus megjelenést ad, a bőr kiegészítők (a borítás mellett a tok is) minőséget sugároznak, a precíz és erős felépítés pedig hosszú élettartamot biztosít az Olympus E-P1-nek.

Belbecs


Belbecs

A lényeg a Mikro NégyHarmad-rendszer. Ennek közös fejlesztését alig egy éve jelentette be az Olympus és a Panasonic, a müszaki részleteket akkor [%A=/hirek/2012%]meg is írtuk[%A%]. Az utóbbi cég e rendszer szerinti fényképezőgép verziói inkább kis zoom vagy tükörreflexes géphez hasonlítanak, az Olympus inkább a hagyományos és egyben kompakt forma felé mozdult el. Ez sok müszaki megoldást is meghatározott.
A Mikro Négyharmad rendszer lényege az, hogy a NégyHarmad rendszerből kivették a tükröt és a pentaprizmát. Így a képalkotó optikai rendszer és a képérzékelő közelebb kerültek egymáshoz, ami kisebb lencsetagokat (ezzel együtt kisebb objektívet) és keskenyebb gépvázat eredményezett.[%IMAGE=9769%] Tehát végső soron kisebb fényképezőgéppel lehet elérni közel ugyanazt a minőséget. A Mikro NégyHarmad rendszerrel így gyakorlatilag a tükörreflexes kiváló képminőség jelent meg a kompakt fényképezőgépek területén. A képszenzor mérete nem változott, tehát sokkal kisebb a zajosodás, mint a többi kompakt kameránál. Eközben az objektív cserélhető, ami szintén javítja a képminőséget és a használhatóságot. Összességében el lehet mondani, hogy egy tükörreflexes kamerát zsúfoltak bele a tervezők egy kompakt fényképezőgépbe – gyakorlatilag szó szerint.[%IMAGE=10977%]
Az E-P1 persze nem csupán ennyiből áll. Mivel egy régi gépkategóriát élesztettek újra (a Penről nemrég írtunk, a fényképezőgép újdonsága és sikerének oka a fél képkockás felvételi rendszer volt), az alapok adva voltak, csak fel kellett rájuk építeni egy mai "épületet". Ez pedig azt jelentette, hogy minden belekerült a fényképezőgépbe, ami ma elvárható egy komolyabb géptől. 12,3
megapixeles
képszenzor, beépített képstabilizátor, sztereó hangú
HD
videó, müvészi szürők és
RAW
formátum alkalmazása, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ha ezekhez még hozzávesszük a már meglévő NégyHarmados objektívek használhatóságát (adapterek segítségével), akkor láthatjuk, hogy mennyire "profi amatőrgépet" kaptunk. Minden megvan, ami egy tükörreflexes gépben, csak éppen sokkal kisebb és könnyebb a fényképezőgép! [%IMAGE=10978%]
A kompaktokra jellemző funkciók is megerősítésre kerültek, így például a TruePic V képfeldolgozó
processzor
segítségével a gép felismeri a leggyakrabban előforduló képmotívumokat (épület, ember, tájkép, stb.) és azoknak megfelelően állítja be az expozíciós értékeket – mindezt automatikusan (i-Auto üzemmód). Ha portréfotóra kerül sor, a bőrhibák is azonnal, még a gépben javításra kerülnek (e-Portré üzemmód), így nem kell azok retusálásával foglalkozni utólag.
A már hagyományos szolgáltatások is megmaradtak természetesen, így többek között a pormentesítő rendszer, a motívumprogramok, a manuális beállítási lehetőségek mind rendelkezésre állnak.
A már említett képstabilizátor szenzor eltolásos rendszerü, és két- vagy egydimenziós mozgatásra képes. 4 fényérték terjedelemben müködik hatékonyan 2-1/4000 s időtartományban. A vázba a legtöbb kompakttal ellentétben zárszerkezet is beépítésre került, ami a tükörreflexes gépeknél szokásos redőnyzár. Ez a folyamatos élőkép miatt – a tükörreflexes kamerákkal ellentétben – alaphelyzetben nyitva van és csak képkészítéskor zár be, majd nyit (a beállított idő szerint), majd megint zár és nyit. Emiatt a valós kép az exponálás pillanatában nem látható az
LCD
-n, ami csak az exponálás után áll vissza az LCD-n.[%IMAGE=10981%]
A zársebesség egyébként 1/4000 és 60 s között változtatható, az érzékenység automata állásban
ISO
200-6400 között, manuálisan ISO 100-6400 között állítható.
A fehéregyensúly nagyon pontosan beállítható akár fokonként 2000-14 000 K tartományban, akár egyedi beállítással, de mindegyik üzemmódban kompenzálható is +/- 7 mired terjedelemben, vagy 3/- 2,4,6 mired lépésenként 3 képes fehéregyensúly sorozat is készíthető. Mindez az előre beállított gyári értékek és automatikus beállítás mellett.[%IMAGE=10982%]
Az élességállítási rendszer kontrasztérzékelésen alapul, a kompakt kamerákhoz hasonlóan. Manuális élességállításkor a kép középső része nagyításra kerül, így megkönnyítve a pontos beállítást.
Az élőkép funkció természetesen folyamatosan él, segítve ezzel a képkészítést. Munka közben az LCD-re többféle információ is kihelyezhető, az igényeknek megfelelően. Különböző előnézetek is megtekinthetők (expozíció-, fehéregyensúly és árnyékkompenzáció, arcfelismerés és beállítás), rácsvonalak kapcsolhatók be, különböző mérőmezők,
AF
pont aktiválható, felvételi információk és
hisztogram
jeleníthető meg. Még szintjelző funkció is előhívható.
Filmezéskor 30 kép/s sebességgel, 1280x720 pixeles képek rögzíthetők
AVI
Motion
JPEG
formátumban és sztereó hanggal. Legfeljebb 2
GB
anyag rögzíthető, ami 7 percnyi HD felvételre vagy 14 percnyi
SD
felvételre elegendő.
Az elkészült anyagokat SD-kártyára rögzíti a gép (az Olympus hagyományos,
xD
formátumának nyoma sincs), és
USB
2.0 vagy mini
HDMI
csatlakozón keresztül lehet számítógépre letölteni.

Összefoglalás


Összefoglalás

Az Olympus E-P1 digitális fényképezőgép megfelelt minden elvárásunknak. Igaz, nem mint tükörreflexes, hanem inkább igényes kompakt fényképezőgépként kezeltük. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert sok esetben olvastunk olyan értékelést, amely gyakorlatilag a jobb tükörreflexes gépekkel állította szembe az E-P1-et, ami azért túl erős megmérettetés, valljuk be. Ezt a fényképezőgépet, mint ahogy az elődjét is, a gyártó könnyen használható, de jó minőségü képek előállítására szánja – a nagyközönség számára. Tehát nem egy profiknak készült modellről van szó, habár biztosan ők is sokszor hasznát vennék tartalék fényképezőgépként.
A teszt során az
ED
14-42 mm 1:3,5-5,6 zoomot használtuk, ami ugyan nem említhető egy lapon a profi objektívekkel, de a kompakt gépeknél megszokott minőségnél sokkal jobbat produkált, nem beszélve a manuális állítási lehetőségek adta szabadságról és gyorsaságról. Az objektív külön érdekessége, hogy használaton kívüli alapállapotban nem is lehet vele az objektívsapka levétele után egyből fotózni, hiszen annyira kompakt, hogy néhány lencsetag csak az objektív megtekerésével bukkan elő és válik ezzel az egész zoom használhatóvá. Fotózás végén egy kis kar elmozdításával együtt kell az ellenkező irányba tekerni az objektív gyürüjét és a lencsetagok szépen becsúsznak az objektív belsejébe – mintegy harmadára csökkentve annak méretét.[%IMAGE=10280%]
A használhatósággal semmi gondunk nem volt, egyedül a betekintős kereső hiányzott, de az is inkább erősebb napsütésnél. Miután megismertük a menürendszert (nem volt nehéz), már tudtuk is használni éles, gyors szituációkban.
Nagyon szép és jó minőségü képeket tudtunk vele készíteni. A képszenzor zajossága még nagyobb érzékenységeken sem volt zavaró, gyakorlatilag ISO 800-ig teljesen elfogadható képet kaptunk, ISO 1600-nál már kisebb nagyításnál is látható a zajosodás, de még ISO 3200-nál is csak nagyobb nagyításnál lesz zavaró. A tényleg extrém (kevés fényképezőgép képes rá) ISO 6400 használata esetén pedig már szinte kötelező a zaj, legalábbis a mai technikai szinten. A nagyobb érzékenységnél tapasztalható a színek elhalványulása, ez is a zajosodás eredménye. (A képgalériánkban minden fontosabb
ISO
-fokozatban látható egy-egy kép. Igaz, azok éppen borús időben készültek, de a lényeg látható rajtuk. A jobb összehasonlíthatóság kedvéért egy kisebb képrészletet kivágtunk minden képből, ez a fotó [%A=http://kepfeltoltes.hu/090827/isok_net_www.kepfeltoltes.hu_.jpg%]itt[%A%] tekinthető meg eredetiben.)[%IMAGE=10984%]
Az autófókusz gyorsasága nem egyezik meg az E-3 váz/14-54 zoom kombó világelső gyorsaságával (értsd: sokkal lassabb), de kompakt rendszernél (kontrasztérzékelő) ez nem is elvárás. Igaz, ritkább, speciálisabb esetekben jó lett volna az automatika és a gyorsaság, főleg amikor nem láttuk az LCD-n a képet a nagy napsütés miatt, és éppen egy gyors témát akartunk fotózni. Manuális beállításnál is csak kis gyakorlattal és némi idővel tehető élessé a kép, így sokszor kellett a megérzésünkre hagyatkozni, amikor nem volt idő kézzel állítgatni.
Nagyon nagy előnye a fényképezőgépnek, hogy számos objektívvel (köztük akár profikkal is) használható, mindössze a megfelelő átalakítógyürüt kell beszerezni. Így az Olympus mellett akár Leica objektívek is csatlakoztathatók hozzá (a Leica is gyárt NégyHarmad objektíveket), mindenféle gyújtótávolsággal, ami azért már jelentősen megnöveli a használhatósági értékét.
Nem is csodálkoznánk, ha az igényesebb amatőrök mellett, vagy velük együtt, kialakulna egy rajongói kör, akik a váz előnyeit kihasználva készítenék egymás után a jobbnál jobb "penes" képeket.
Prikkel Mika
[%BOLD%]
[%ITALIC%] Specifikációk:

Olympus E-P1 digitális tükörreflexes fényképezőgép[%BOLD%]

Kategória: digitális Mikro NégyHarmad
Képszenzor: 12,3
MP
effektív
Objektív: cserélhető
Záridő: 60-1/4000 s,
Érzékenység: 100-6400 ISO
Video: 1280x720 pixel, AVI Motion JPEG
Adattárolás: SD memóriakártya
Képformátumok:  RAW, JPEG
Kereső: LCD (7,6 cm, 3" átmérő),
Méret: 120,5x70x35 mm
Súly: 335 g (csak a váz)

A készüléket a Olympus Hungary Kft-től kaptuk tesztelésre, köszönjük![%ITALIC%]