Lap tetejére
Hirek Tesztek RSS facebook
IT-Extreme hírportál
Érdekességek
Prikkel_Mika - 2009-08-19

A japán cég 90. születésnapja alkalomból elindított cikksorozatunk második részhez értünk, amiben az 1950-es évek után kiadott filmes fényképezőgépeket vesszük sorra.



Érdekes dolog egy fényképezőgépgyár történetét tanulmányozni, hiszen ezen keresztül az egyetemes fényképészet története, technikai fejlődése is megismerhető. Még ha nem is lehetséges az Olympus minden egyes modelljének bemutatása, a fontosabb fényképezőgépeken keresztül is érdekfeszítő és tanulságos fejlődési út bontakozik ki.
Itt van az asztalunkon az Olympus E-P1 digitális fényképezőgép, azaz a pár hete megjelent új modell, a Pen. Tesztelésre kaptuk, nemsokára meg is jelenik a cikk róla. De addig is nézzük, hogy mi a közös az 1959-ben megjelent első modellben és a mostaniban. Hát nem sok. A formáján és a "hangulatán" kívül alig valami. Talán a képformátum méretei mutatnak hasonlóságot, amelyek meghatározzák mindkét modell alaptulajdonságait. De ne csodálkozzunk, 50 év választja el a két modellt! Gyakorlatilag két különböző világ, müszaki és képrögzítési szempontból egyaránt. Az új, digitális Pent a következő héten megjelenő cikkünkben tüzetesen szemügyre vesszük, most a régi, a filmes Penről essen néhány szó.
Az első részben már bemutattuk az Olympus cég fejlődésének első szakaszát. A történetet szándékosan a k[%IMAGE=10906%]ésőbb nagy sikerré váló Pen modell megjelenése előtt zártuk le. Ez a modell ugyanis meghatározó lépcsőfok volt a cég és az egyetemes fényképezés fejlődésében. A Pen lényege ugyanis kettős volt: az egyszerü és az olcsó használhatóság. Az addigra már megszokott 24x36 mm-es képkockát "megfelezve" 24x18 mm-es formátumot használva egyrészt kétszer annyi kép volt elkészíthető, másrészt az egyszerü kezelhetőség és a kis méret miatt tömegek számára vált elérhető a fotózás. Összesen 17 millió darabot adtak el a Pen gépekből.
Az első modell az Olympus Pen volt. Azzal a céllal lakották meg, hogy egy havi keresetért (6000 yen) megvásárolható fényképezőgéppel lépjen a piacra a cég. Annyira jól sikerült a könnyü, kis méretü váz és a kiváló minőségü D-Zuiko objektívek párosítása, hogy a fényképezőt sok profi fotós másodgépnek használta.
1961-ben jelent meg az Olympus PenEE (Electric Eye), a[%IMAGE=10907%]mi egyszerü müködésével, fix fókuszával és 1/60-as zársebességével, valamint automata expozíció-beállításával mindenki számára lehetővé tette jó képek készítését csupán egyetlen gombnyomásra. A kamera ára 10 000 jen volt.
Az 1962-ben megjelent PenEES a világ első, programozható EE zárral szerelt fényképezőgépe volt. [%IMAGE=10925%]A zársebesség 1/30 és 1/250 s között változott automatikusan a fényerősség függyvényében. 3-zónás élességállító rendszer is segítette a pontós fókuszálást.
A PenD modell volt (1962) a csúcsgép a sorozatban, mindent beleépítettek, amit csak lehetett: [%IMAGE=10908%]1,9-es nagy fényerejü objektívet, 1/500-as expozíciós időre képes zárszerkezetet, valamint a fényérték közvetlen leolvashatóságát lehetővé tevő fénymérőt.
Három évvel később jelent meg a PenEM, [%IMAGE=10926%]3 újdonsággal: eletromos zárszerkezet, automata filmtovábbítás és filmvisszatekerés. Az elektromos zár 30 s és 1/500 s közötti tartományban müködött automatikusan. A szükséges tápellátást két
AA
akkumulátor szolgáltatta. Annak ellenére, hogy ez a modell az elektronikus technológia és az automatizálás jövöjébe mutató termék volt, az akkori lehetséges gyártási technológiát meghaladó problémák miatt csupán egy évig gyártották.
Az Olympus PenF 1963-ban jelent meg, mint a világ első és egyetlen cserélhető objektíves fél képkocka formátumú fényképezőgépe. [%IMAGE=10909%]Porro-prizmás keresővel és forgó titánium zárral került forgalomba. 20 különféle objektívvel lehett használni ezt a forradalmi újdonságokat tartalmazó fényjépezőgépet – a forgó rendszerü zárszerkezetet, ami a sebességet és a tartósságot ötvözte, az Olympus mérnökei hosszú és fáradságos munkával tökéletesítették.
A PenFT modell 1966-ban került a boltokba. Továbbfejlesztve az F modellt, ez már objektíven keresztül mérő (TTL) fénymérőt kapott. Ha a kamera a tárgyra nézett, a keresőben le lehetett olvasni a rekeszértéket a zársebesség függvényében. Emellett számos további új funkcióval is felszerelték, például gyorsfelhúzókarral és beépített önkioldóval.

Fényképezőgépek elektromos szemekkel


Fényképezőgépek elektromos szemekkel

Az elektromos fénymérők megjelenésével az Olympus elkezdte tanulmányozni azok alkalmazhatóságát a különböző fényképezőgépekben. Az EE, azaz Electric Eye (eletromos szem) elnevezésü rendszer helyet kapott a Pen kamerákban is, de eőtte megjelent a világ első EE-rendszerü fényképezőgépében, az Olympus Auto Eye-ben is. Ez 1960-ban jelent meg, de gyorsan tovább is fejlesztették, így az 1965-ben debütált Olympus 35LE már a világ első, programozható eletronikus zárral felszerelt, [%IMAGE=10921%]vakuszabályzó funkcióval is bíró gépe volt. Az 1/15-1/500 programozható EE eletronikus zárszerkezet CdS fényszenzorral müködött. A szükséges expozíciót a távolság beállításával és az exponálógomb lenyomásával lehetett beállítani.
Az 1971-ben megjelent 35DC (Deluxe Compact) a világ első automata vakufénymérős és ellenfény-kompenzáló fényképezőgépe volt. Egyszerü használhatósága és kiváló képei miatt hamar népszerüvé vált.
[%BOLD%]
Megoldás a 3 legnagyobb problémára[%BOLD%]

A cserélhető objektíves, tükörreflexes fényképezőgépeknél 3 tényező adta a legtöbb problémát: a méret, a súly, valamint a zárszerkezet zaja és rázkódása. Az Olympus az OM-széria létrehozásával oldotta meg ezeket a gondokat. A világ legkönnyebb és legkisebb vázába csomagolta azt a müszaki megoldást, amivel a csillagoktól a baktériumokig mindent le lehetett fényképezni.
A sorozat elődjének tekinthető az 1971-ben piacra dobott Olympus FTL, amivel a cég először tesztelte a tengerentúli piacot. Ez egy tükörreflexes fényképezőgép volt, ami a Praktica 42 mm-es bajonettjét (menetét) kapta. 6 objektív közül lehetett választani, a 28 mm-estől a 20 mm-esig. Ez a típus rövid ideig volt piacon, a szerepe megszünt az OM-1 megjelenésével.
Ez 1973-ban következett be, az OM-széria első gépével piacra került a világ legkisebb és legkönnyebb 35 mm-es tükörreflexes fényképezőgépe. A szövetből készült zárat tökéletesítették és a légfékes rendszerrel csökkentették a tükör mozgása okozta rázkódást. A cég széles körü innivációval csökkentette a gépváz méretét és súlyát, valamint javította a zárszerkezetet. A zár tartóssága is fontos volt, ezért 100 000 expozíciót garantáltak. A kereső mattüvege is cserélhető volt az objektív nyílása felől.
A követkető modell, az OM-2 1975-ben jelent meg rekesz-előválasztásos automata expozíciós (AE) rendszerrel. Az OM-2 volt a világ első TTL-rendszerü direkt fénymérővel felszerelt fényképezőgépe, ami a filmsíkon tudta mérni a tárgyról visszavert fényt. Ezt a funkcióját a saját rendszervakujával is biztosítani tudta
vaku
használatkor. A
TTL
-rendszer kifejlesztéséhez az Olympus 35 mm-es filmeket gyüjtött az egész világról, és kimérte a tükröződési hányadost minden egyes tekercsen. A végeredményt felhasználták a zár felületének kialakításakor.[%IMAGE=10913%]
Az OM-2 1984-ben érkezett, 1/2000 s legrövidebb idejü, kontrollált mechanikus zárral (amit elem nélkül is képes volt teljesíteni), ami az elődjeinél kisebb volt. MInt az OM-4-nél, itt is lehetséges volt a középhangsúlyos és szpot fénymérési módok közötti váltás, valamint többszörös mérés is. A későbbi verzió, az OM-3Ti titánium vázzal és továbbfejlesztett funkciókkal jelent meg.
Az OM-2SP (Spot/Program) volt az első OM-szériás kamera programozható expozíciós rendszerrel – szintén 1984-ben. [%IMAGE=10915%]Az OM-rendszerü objektívekkel együtt lehetett használni a program funkciót.
Az OM-sorozat egy számjegyü típusai a profik számára készültek, a két számjegyüek pedig a hétköznapi felhasználóknak. 1970-ben jelentette be az Olympus a kedvező árú OM10-et, [%IMAGE=10917%]ami automata expozíciós (AE)
TTL
rendszerrel volt felszerelve. Emellett vázba épített motoros filmtovábbító (winder), vaku, és normál zoom objektív jellemezte a gépet, nem csoda, hogy komoly érdeklődést váltott ki és nagyon népszerü volt. A sorozat további képvislői az OM20, OM30 és OM40 voltak.
Az OM707 1986-ban jelent meg, ez volt az első autófókuszos, cserélhető objektíves Olympus fényképezőgép motoros filmtovábbítóval. A legtöbb funkció teljesen automatizált volt, 8-féle
AF
objektív közül lehetett választani hozzá. A (vakuval felszerelt) markolatot a benne lévü akkukkal együtt lelehett venni a vázról.[%IMAGE=10918%]
A cserélhető objektíves autófókuszos sorozat utolsó típusa az OM101 volt, azután a cég leállt a vonal fejlesztésével.

Egy gombnyomás, egy kép


Egy gombnyomás, egy kép

Miért a sok vesződés a beállításokkal, ha a lehető legegyszerübben, egy gombnyomással is lehet fényképezni? Erre születtek a kompakt fényképezőgépek. Az Olympus folytatta a teljesen automata, kompakt fényképezőgépekre fejlesztését olyan funkciókkal, mint az autófókusz, az automata filmtovábbítás és beépített vaku. A kompakt kamerás idők csúcsát jelentette a zoomok megjelenése. Az Olympus sikerrel fejlesztette magas minőségü, teljesen automatizált zoom fényképezőgépeit is, mint az IZM-, az OZ- és a µ[mju:] (Stylus) szériák modelljeit. Ezek a fényképezőgépek nagyon hasonlítottak egymáshoz, csak a sok automata funkcióikban különböztek, így csupán néhány érdekesebb terméket mutatunk be.
Az egyik ilyen az O-product névre hallgató fényképezőgép, amely 1988-ban került a boltokba li[%IMAGE=10919%]mitált példányszámban (10 000 Japánban és 10 000 a világ többi részén), Naoki Sakai formatervező munkájaként. Az alumíniumból készült váz egyedi formája körökből és szögletekből állt, egy hasonló designal tervezett vakuval lehetett kiegészíteni.
A másik fényképezőgép az Olympus Ecru volt 1991-ben. Ez a fényképezőgép a természetes élet szépségeire próbálta felhívni a figyelmet a maga módján.
Az Olympus µ széria 1991-ben jelent meg a kompakt fényképezőgépek piacán. Az új technológiai szint és ergonómikus design kombinációja hatalmas sikert és népszerüséget hozott. Az első modell, a legendás µ[mju:]-I az első évben egy millió darabos eladási rekordot ért el. A µ széria még az ürbe is eljutott, ugyanis 1991-ben Helen Sharman ürhajósnő egy ilyen fényképezőgépet vitt magával.
A cseppálló µ család fényképezőgépeiből összesen 41,5 millió darab fogyott el, s ezzel örökös tagságot szerzett a világ legsikeresebb fényképezőgépeinek klubjában.
A µ szériával párhuzamosan jelent meg az L széria, amely az autófókuszos zoom objektívek és a váz egybeépítésével születtek; a formájuk egy L-betüt rajzol ki. [%IMAGE=10920%]Az Olympus új kategóriát hoztot létre, az egyobjektíves, tükörreflexes zoomkameráét.
Az első tag az L1 volt 1990-ben, 4-szeres zoomot kapott
ED
-lencsetagokkal. Az L-alak jó kísérletezési lehetőséget adott a tervezőknek: a filmbefüzés módjai, vagy a megfelelő felfüggesztés kialakítása a kamera stabilan tartásához is ilyenek voltak.
A sorozat utolsó tagja az L-5 volt, ami 2002-ben jelent meg. Magas minőségü, 5-szörös zoommal szerelték fel, aminek az átfogása 28-140 mm közötti volt. 20-as kulcsszámú kettős vakurendszere a teljes záridőtartományban szinkronizált volt. [%IMAGE=10922%]A fényképezőgépet szettben lehetet megvenni egy makro lencsével, ami 14 cm-ről tette lehetővé a közelfotózást.

Ekkor már a digitális fényképezőgépek is egyre jobbak lettek, ráadásul egyre olcsóbbak is. Az Olympus sem volt tétlen ezen a téren, de erről majd a sorozatunk utolsó fejezetében, néhány hét múlva írunk.

[%ITALIC%]Prikkel Mika
Fotók: Olympus Corporation[%ITALIC%]