Nicholas Negroponte, a MIT Media Lab alapítója és elnöke májusban mutatta be a Wall Street Journal San Diegó mellett tartott D3 konferencián annak a százdolláros laptop számítógépnek ([%A=http://laptop.media.mit.edu/%]Hundred-Dollar Laptop, HDL[%A%]) az első mintapéldányait, amelynek tömeggyártását 2006-ra tervezik. Évi 100-200 millió darabos gyártással a szegény országok gyermekeit olcsó számítógépekkel lehetne ellátni, lehetővé téve a felzárkózást, legalábbis ami az oktatást és az informatikai alapképzést illeti.
Negroponte reményei szerint az oktatás gyökeresen átalakulhat, ha minden gyermek saját laptop számítógépet kap. Bármilyen probléma kerüljön szóba a világbékétől a környezetvédelemig, az éhínségtől a szegénységig, a megoldásnak mindig része az oktatás. Egyre inkább az önálló tanulásra és az önképzésre kell támaszkodnunk. Az olcsó laptopok ennek lehetnének fontos eszközei.

Álom vagy realitás?
Lehetséges-e 100 dolláros számítógépeket építeni? Negroponte úgy tervezi, hogy elhagyja a laptop számítógépek három hagyományosan drága elemét: Microsoft Windows helyett mûködteti majd a HDL-t, és nyíltforrású, ingyenes szoftvereket használnak, hagyományos lapos képernyő helyett kivetített képet, vagy egy újfajta, a MIT Media Lab által kifejlesztett elektronikus tintát használ, helyett pedig 1 -nyi flash memóriával látják el a gépeket.
A HDL-ek számos érdekes szolgáltatást kínálnak majd. Mivel a fejlődő országok falvainak többségében semmiféle áramellátás nincs (lásd [%A=http://mobilit.hu/index.php?do=news&t=n&data=329&cat=7%]PedálNet[%A%] címû írásunkat), az energiaellátást pedálmeghajtással, szélenergiával, napelemekkel vagy ?parazita árammal? kell megoldani. Ez utóbbi a gépeléskor a billentyûk lenyomását hasznosítva termel annyi áramot, amely a mozgó alkatrészeket nem tartalmazó HDL-nek kell.
A HDL-ek a bekapcsoláskor automatikusan csatlakoznak a többi, már üzemelő HDL-hez, egy a MIT és a Media Lab által kifejlesztett ?mesh network? hálózat felhasználásával, amelyben a laptopok információ-továbbító csomópontként mûködnek. A HDL-lel rendelkező háztartások email-üzenetekkel vagy telefonhívásokkal tarthatják egymással a kapcsolatot. S ami a legfontosabb, Negroponte azt akarja elérni, hogy minden egyes ?mesh network? hozzáférhessen az internethez is. A laptopokra telepített Skype és a világháló segítségével még a Föld legeldugottabb zugai is a nagyvilág részeivé válhatnának.

Rejtett költségek
A terv talán leginkább kritikus, leginkább kihívást jelentő eleme, hogy jelenleg nem éppen olcsó az internet-hozzáférés a fejlődő országokban, ráadásul az infrastruktúra sérülékeny, fenntartása, üzemeltetése költséges. Negroponte maga is elismeri, hogy e ?rejtett költségek? komoly problémát jelentenek. Folyamatosan keresik a megoldást, hogy elég legyen gyermekenként havonta egyetlen dollárt költeni az infrastruktúrára.
Negroponte elképzelése első pillantásra ésszerûnek tûnik. A HDL-ek nem a kereskedelmi csatornákon keresztül jutnának el a gyermekekhez, hanem az oktatásért felelős minisztériumok és más kormányzati ügynökségek vásárolnák meg. A gyártók haszna gépenként mindössze 10 dollár lenne, s a kísérleti projekt beindításához legalább hatmillió darabos megrendelésre van szükség. Mindeddig érdemben csak Kína jelezte érdeklődését, s jelezte, hogy vásárolna kétmillió gépet, s mellette Brazília további egymilliót. A gyártás is Kínában történne. A legkisebb rendelési egységet egymilliós darabszámban állapították meg, és a kísérleti projekteket kisebb országokban kezdenék.
A kétségek és ismert problémák dacára a D3 konferencia látogatóinak többsége komolyan érdeklődött a HDL jövője iránt. S miért? Mert egy második esélyt jelent a világ szegényebb felének. A ?90-es években az információtechnológiában (is) óriási szakadék támadt a világ fejlettebb és elmaradottabb fele között, amely így talán csökkenthető.
A Világbank szerint a fejlődő országok az internet-használóinak száma alig 40 százaléka a világ fejlettebb részének, s a gazdag országokban háromszor annyi számítógépet használnak. Több mint ötmilliárd ember számára az csupán távoli hír, ha egyáltalán hallottak róla. A legnagyobb vesztesek nyilvánvalóan a szegény országok gyermekei, akik szánalmas körülmények között élnek. A tiszta ivóvíz, az élelem és az egészségügyi ellátás mellett azonban oktatásra is szükségük van, és tágasabb kilátásokra.
A digitális szakadékok eltüntetésére irányuló kísérletek mindeddig kudarcot vallottak, mert nem volt megfelelő híd. Nicolas Negroponte százdolláros laptopjai éppen ilyen hidak lehetnének.[%IMAGE%]

[%NEWPAGE%]
Miért éppen laptop?
A tervezett 100 dolláros masina Linux alapú színes, teljesképernyős, innovatív energiaforrásokat használó számítógép lesz, amely csaknem mindenre képes lesz, mint ezerdolláros versenytársai, kivéve természetesen a nagytömegû adattárolást. A strapabíró számítógépeket és hálózatok eléréséhez is alkalmassá teszik és bőségesen ellátják portokkal. Lelkük egy 500 MHz-es lesz, 1 memória, és jelenleg egy 1 kamerát is beleterveznek.
Felmerül természetesen a kérdés, miért nem egy jóval olcsóbban előállítható modellben gondolkoznak? Az asztali modellek jellemzően olcsóbbak, ám ez esetben a mobilitás különös jelentőséggel bír, ha meggondoljuk, hogy sokan esténként otthon, családjuk körében is használják a számítógépet, s nem csupán az iskolában. A hazavitt laptop az egész család életére hatással van.

Hogyan lehet ilyen olcsó?
Drámai költségcsökkentés érhető el a megfelelő kijelző választásával. Az elsőgenerációs készülékek új, duál módú képernyővel rendelkeznek majd, amilyenekkel az olcsó lejátszókban találkozhatunk. Ezek fekete-fehér üzemmódban is mûködhetnek, ha erős a fény ? azaz napközben ?, négyszeresére növelt felbontással, miközben a panel ára 30 dollár alatt marad.
Alapos fogyókúrának vetik alá a rendszert. A mai laptopok meglehetősen elhízottak. A rajtuk levő szoftver jó kétharmada csak arra szolgál, hogy vezérelje a maradék egyharmadot, amely ugyanazt a feladatot akár kilencféle módon is elláthatja. Van hát mit lefaragni.
A fentieken túl ezeket a laptopokat igen nagy darabszámban tervezik közvetlenül az oktatási minisztériumok számára értékesíteni, amelyek úgy oszthatják szét, mint a textbook készülékeket.

Miért kell szétosztani?
Jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy ugyan miért kell(ene) szétosztani a gépeket a gyerekeknek, ahelyett, hogy a közösségek számára létrehozott központokban helyeznénk el azokat? Ha ceruzáról lenne csak szó, senki sem emlegetne közösségi ceruzákat ? minden gyereknek saját ceruzája kell legyen. Ez egy olyan eszköz, amely eléggé olcsó ahhoz, hogy dolgozzanak és játszanak vele, s egyformán jó a rajzoláshoz, íráshoz és matematikához. Egy megfelelő és olcsó számítógép ugyanilyen lehet, csak sokkal hatékonyabb. És emellett egy gyereknek kell, hogy a sajátja legyen, mint egy focilabda, egy baba vagy egy könyv, és így megtanulja, hogy saját dolgait gondoznia és szeretnie is kell.
Az előzetes tervek, sőt számítások szerint 2006 végére, vagy 2007 elejére piacra is kerülhetnek az első gépek. A projektet összefogó MIT viszonylag kis számú, kellő tudással rendelkező társasággal dolgozik együtt azon, hogy 12 hónapon belül kifejlesszék a már teljesen funkcionális laptopokat, és legyártsák az első 50-100 ezres sorozatokat. A végső cél azonban egy olyan gyártás kialakítása, hogy a következő években már 100-200 milliós darabszámban is szállíthassák az olcsó készülékeket. Öt neves fejlesztő és gyártó cég ? AMD, Brightstar, Google, News Corp és a Red Hat ? mellett a MIT a nonprofit OLPC (One Laptop Per Child) céggel és a 2B1 Alapítvánnyal is együtt dolgozik a fejlesztéseken.
A legnagyobb akadály valószínûleg a 100 milliós nagyságrendû tömeggyártás beindítása lesz, részint a beszerzési, részint a tervezési nehézségek miatt.