Nem oly rég hallottam egy történetet egy vízpumpák gyártásával foglalkozó emberről, aki épp munkába menet járt úgy, hogy elszállt az autójában lévő vízpumpa és a mellet, hogy lerobbant jelentős kára is keletkezett…

A történet főszereplői egy Huawei P9 telefon és egy Kingston 128 -os kártya. A P9 megjelenésekor 179.990 forintba került, és a beépített 32 GB-os háttértár mellé célszerűnek tűnt egy 128 GB-os kártya bővítés is. Így már elegendőnek éreztem, hogy kellő kapacitás lesz a fényképek és videók számára, mert a napi használatban: a munkából adódó fényképezés és videózás mennyiségét jócskán megnöveli a két kislányomról készítendő felvételek száma.

Ráadásul a P9 telefon fényképezési képessége szinte ösztönzi az embert, hogy már csak ritkán, vagy már úgyse vegye elő a tükörreflexes fényképezőgépet. Épp ezért, és a rendelkezésre álló tárhely miatt egyre több adat gyűlt a készülékben. Amelyet biztonságban reméltem a minőséginek tartott telefon és márkásnak tartott kártya miatt, amelyben nincs mozgóalkatrész és ezért talán még biztonságosabbnak mondható, mint egy HDD. Időnként persze hajlamos az ember lementeni a képeket, de sokan addig húzzák, amíg van rendelkezésre álló tárhely. Persze ott a lehetőség a felhős szinkronizálásra is, de a Huawei felhőszolgáltatása a P9 megjelenése után indult el, és akkor még média anyagot nem is lehetett oda menteni, ezért nem is állítottam be. És a Google képek alkalmazás is később jelent meg a Play áruházban a lehetőségek között. Ezért, illetve talán a kezembe kerülő teszt telefonokba való sűrű ki- és beköltözés miatt ez sem lett beállítva.

Aztán eljött egy áprilisi csütörtök este… És a rendszer csütörtököt mondott. Már napközben is észrevettem, hogy merülőben volt a telefon és mivel épp nem volt nálam PowerBank és autós töltő sem, mivel nem a saját autóm használtam és ezért a telefon egyre jobban merült. Ennek talán azért lehet jelentősége, mert a környezetemben már volt olyan microSD probléma, amikor egy nem olyan ismert, és nem olyan márkás Kínából az interneten rendelt telefonban lévő microSd kártya azért ment tönkre, mert a „nemtúlmárkáskínaitelefon” feszültségingadozásai tönkretették a kártyát. Egy prémium (erre utal egyébként a P betű a P9 elnevezésben) telefon esetében talán erre nem gondolhatunk, bár ki tudja. Szóval a telefonnal a zsebemben este besétáltam a Sugár üzletközpontba és épp az esti bevásárlás végeztével a pénztárnál álltam, amikor felcsendült a Huawei bekapcsolás utáni szignálja. Kicsit furcsáltam, de gondoltam lemerülhetett estére, és utána valamelyest összeszedte magát az akku és magához tért, vagy egyszerűen csak szimplán újra indult. Kérte a Pint, majd a képernyő Pint, és a microSD Pint is! Mivel a kártya sohasem lett letitkosítva ezért ez kissé letaglózott, de mivel épp sorra kerültem a kasszánál visszatettem a telefont a zsebembe.

Hazaérvén az otthoni esti teendők elvégzése után volt időm ismét a telefonnal foglalkozni. Azonban a P9 ragaszkodott a microSD Pin kódjának a megadásához és erre 5 lehetőséget kínált fel. Mivel, mint már írtam soha nem volt letitkosítva a kártya, ezért nem is próbálkozgattam, illetve már két lehetőséget elvesztegettem mert a pénztárban való sorban álláskor automatikusan benyomkodtam a SIM pint és a képernyő Pint, akkor ez valamelyest logikusnak tűnt.

Ezek után jött a gondolkodás és a baráti és kollegális beszélgetések tömkelege és a netes kutakodás: ki tapasztalt hasonlót. És jöttek a jobbnál jobb tanácsok.

• Írj be 4 darab nullát
  
  
• Írj be 1234, vagy 12345, ez is elvetve, mert eleve nem tudhatom, ha nem én titkosítottam le, hogy 4 vagy 5 karakteres a jelszó
  
  
• Volt a közelben mobilos bolt, amikor az eset történt? Mert akkor valszeg ők küldtek rá valamilyen kártékony alkalmazást
  
  
• És még számos hajmeresztő ötlet és megoldási javaslat
  
  

Mivel ezek közül egyik sem volt túl bizalomgerjesztő, ezért alapból a Huawei ügyfélszolgálathoz fordultam, de pár levélváltás után rá kellet jönnöm, hogy vagy nem érti a problémám az ügyfélszolgálatos, vagy más probléma lehet… Az ügyfélszolgálatos még mielőtt tisztáztuk volna a problémát, vagy másképp fogalmazva megértette volna a helyzetet azt erőltette, hogy majd ők lementik az anyagot a telefonról 2.500 forintért.

Közben futottam egy kört a Kürt Zrt-vel is. Ők már az elején valahogy szakszerűbbnek tűntek. A kérdéseik is célszerűbbek voltak. Így gyorsan tisztáztuk, hogy a telefon működik, a saját memóriája is elérhető, magyarul nem a telefon titkosodott le és épp ezért, nem egy zsaroló vírus garázdálkodik. Mert akkor a telefonba sem lehetne belépni. Azzal kezdték, hogy nem javasolják, hogy próbálkozzak mindenféle spontán egyedi, otthoni barkácsmegoldásokkal, hanem ha még nem vettem ki a kártyát, akkor vegyem ki a készülékből és ne próbáljam meg magamtól életre kelteni, mert abból, csak még nagyobb bonyodalom keletkezhet. Azt is mondták, hogy vigyem be hozzájuk a kártyát és megvizsgálják, ez díjmentes, és ez után amennyiben szerintük javítható, akkor adnak majd egy árat. Illetve megemlítettem a 2.500 forintos Huawei adatmentést, erre csak azt mondták, hogy futhatok egy kört, de előtte javasolnak egy fizikai mentést a kártyáról… :-)

Így bevittem vizsgálatra a kártyát a Kürt Zrt-be. És akkor, most lassan elérkezünk a címben lévő kérdéshez: mennyit ér az adat? A kártyát megvizsgálták és megállapították, hogy a microSD kártya vezérlő Chipje adta meg magát, mert a Kingston kártyát a rácsatlakoztatott eszközük sem tudja azonosítani, ugyanis a kártya fals infókat ad magáról. Ez magyarázza azt is, hogy a telefon ezért úgy kezeli, mintha titkosítva lenne és ezért kéri a kódot. Így összeállt a kép.

A bevizsgálás után megadták az ajánlatukat is. 285.000+ÁFA. Ez nagyon magas összegnek tűnik és tényleg nagyon magas is. Viszont, ha adtak ajánlatot, akkor ez azt is jelenti, hogy van remény az adatok kinyerésére. És ezt a pénzt is csak sikeres adatvisszanyerés esetén kell kifizetni.

Próbálkoztam még a Kingstonon keresztül is, de, mint minden gyártó, így a Kingston sem vállal felelősséget az esetleges adatvesztésért. Ők, ha jól tudom egy amerikai céggel dolgoznak együtt az adatmentés és adatvisszanyerés területén. Ezért amennyiben ilyet el is vállalnának, akkor már tényleg a megfizethetetlenségig juthatnánk, nem beszélve, hogy a kártyát ki is kellene juttatni hozzájuk a Fountain Valley-ben (California) található központjukig.

Egyébként a Kingston kártyákra élettartam garancia vonatkozik, még akkor is, ha ezt egy adatmentő cég szétszedi darabokra, és a vásárló tudja igazolni ezt egy papírral, hogy ott járt a kártya. Magyarul jár a cserekártya az én esetemben is.

Kínjában az ember hajlamos, hogy legyártson különféle magyarázatokat. És különféle más megközelítéssel, közelítsen az adott témához: például, ha 1000 darab képet feltételezünk (ennél azért jelen esetben többről van szó) akkor egy darab visszanyert kép ára 362 forint, Ez akár még meg is érheti, ha megismételhetetlen szituációkban készült képekről/videókról van szó. Nem beszélve arról, hogy akár céges, akár személyes adatok esetében is vannak pótolhatatlan és ezáltal megfizethetetlen adatok.

Összegezve, akkor van baj, ha baj van. Most már késő azon töprengeni, hogy miért történt, és hogy történhetett egy prémium minőségnek mondott és gondolt több százezer forintos eszközzel.

Megtörtént!

Azonban van remény!

Ezért is írtam meg és írom majd meg a folytatást is, mert ez bárkivel, bármikor megtörténhet.

Folytatás következik…